Barion Pixel
Nos, eljött ez is, amit már olyan régóta terveztem, egy saját weboldal, saját bloggal, saját oktatásokkal, munkákkal, publikációkkal és mindennel, ami én vagyok így vagy úgy. A háttérben Tony Hadley énekel, akit harmincöt éve imádok hallgatni. Egyszer, még a múlt évezredben Heike barátnőmmel Budapesten tomboltunk egy Spandau Ballet koncerten, Tony már akkor is nagyon bejött, pedig vagy húsz-huszonöt kilóval volt könnyebb. (Sosem kedveltem a sovány pasikat, ja meg a szakállasokat és a kopaszokat sem – de ez majd egy másik blogbejegyzés lesz.) 

Szóval Tony énekel, közben minden nyugalmasra vált körülöttem. Új otthon, új berendezés, új tárgyak vesznek körül. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a nap késő délutáni aranyló fénye beragyogja a helyiséget mellettem, s a színe kellemes gondolatokat ébreszt bennem. Jó élni. Jó itt lenni. Jó minden körülöttem, mert így akarom, mert ezért munkálkodok, mert a macskáim dorombolnak, mert a metafizikai egyensúlyom meg tudom tartani és mert az új padlót is sikerült cseppmentesre felmosnom az imént. Apró örömökből áll az élet.