Mindenki rá van feszülve erre a karácsonyi véghajrára, meg az ajándékvásárlásra, ami egyrészt érthető, egyrészt meg nem. Amiért igen, az az, hogy a tervezett szabira ugye a kaját be kell szerezni, meg a fa alá az ajándékokat, persze, rendben van ez így. De az a mocskos nagy túlnyomulás az ajándékozással…háááát, én már nem tudom mit gondoljak. Vagyis de. Csak az nem olyan szép, hogy akár le is kéne írni. Mert nem. Az ajándék az felelősség. Nem csak úgy szimplán kipipálós valami, az mocskosul nagy rizikó. Én már kaptam pár rossz ajándékot, s nem azért, mert ócska, értéktelen volt, hanem mert nem csak, hogy nem talált be, hanem messze mellé lőtt. Így aztán alig vártam az ünnep lezajlását, s ment is a kukába. Ne is lássam, ne is idegesítsen. Ez ugye egyrészt azért “Szopó utca 3”, mert így kvázi nem kaptál semmit, hanem azért is, mert az, aki vette ezt, na az is kibaltázott magával. Plusz el kellett játszanom, hogy húúúú, de mennyire örülök. Hát milyen álszent fütyiség ez az egész, nem?
Aki ilyen tapasztalatainál fogva azt modnja, hogy náluk évek óta nincs karácsonyi ajándékozás, na, azt se értem. Mert ez meg arról szól, hogy nem is akarom megismerni a másikat, hogy minek örülne. Á, el van ez is baszcsizva. Szerinteeeeeem, mondom, csak szerintem, a legjobb itt is – mint mindenben – az arany középút. Az ajándékozás melós dolog. Meg kell ismerned a másikat, bele kell másznod a gondolataiba, a vágyaiba, benne kell létezz, hogy olyan dologgal lepd meg, aminek örül. És nem olyannal, ami hasznos. Zokni/gatya/pizsama kilőve. Mert az kell. Ami meg kell, az nem ajándék. Apropó, illik ajándékot KÉRNI? (Gondolok itt jelesül arra, hogy a gyerekek, de akár a felnőttek is bizakodva hangoztatják, hogy ezt vagy azt kértek karácsonyra az apjuktól/ szüleiktől/ francsetudjakitől… Eszem megáll, komolyan. Ajándékot nem kérünk, hello hello hellloooooo! Az a szülő is gáz, aki ezt elviseli, vagy generálja a gyerekében. Ajándékot legfeljebb megköszönünk.
No és mi a helyzet a pénzzel? Illik ajándékba adni pénzt? Illik. Egyetlen alkalommal. Esküvőn. De nem karácsonykor. A pénz ajándékozása bár reneszánszát éli, mégsem teljesíti be a küldetését. Pénz helyett egy ajándék utalvány már egészen más. Szóval, az, aki egész évben semmit nem kapott el egy pillantásból, egy sóhajból, egy kimondatlan vágyból, az most megszívta. Mert vagy vásárol hülyeségeket, amik vagy mindjárt, vagy picit később landolnak a kukában, vagy jól összekapja magát és kitalál valami klassz ajándékot annak, akit szeret. Van még rá két hetünk.
